Rólunk
Anett története
Foglalkozásvezető, mesemondó, pedagógus, bölcsész
Kislány koromban, amíg a szüleim dolgoztak, a nagymamámék háztáji gazdaságában játszottam. A határ, a kert, az istállók, a padlás, a kamra, a veranda, a hosszú parasztház tele voltak érdekességekkel, játékokkal, mesékkel, amik – ma már tudom – a nagy család mindennapi használati tárgyai voltak. Munka közben – ami nekem játéknak tűnt – énekeltünk magyarul, vagy tótul, és hallgattuk a nagypapa történeteit. Aztán továbbtanultam és anyuka lettem. Édesanyaként otthon, illetve az iskolai és óvodai tanítás-nevelés közben azt tapasztaltam, hogy amikor a gyerekek fáradtak, rosszkedvűek, vagy éppen esik az eső, akkor nem lehet eredményt elérni, az egész foglalkozás nagyon nehezen döcög. Ezért feladtam az elérni kívánt pillanatnyi célt, és csak arra koncentráltam, hogy töltsük el értelmesen a közös időt. Ekkor kezdtem el mesélni.
Rájöttem, hogy a hetedikes kamasz éppen úgy, mint a középsős óvodás a hagyományos élőszavas népmese hallatán hátradől, kitágul a pupillája és két perc után már az Óperencián túl küzd egy sárkánnyal. Igen ám, csak jöttek a kérdések: Anya, az micsoda? Anett néni, ez mit jelent? Akkor döbbentem rá, hogy sok gyerek sosem látott még „teknőt, kézimalmot vagy keszkenőt”. Ekkor döntöttem el: Le kell hozni a padlásról és be kell vinni a gyerekek közé, hogy lássák, hallják, szagolják, próbálják!
Az a célom, hogy a szavak jelentését, és a mögöttes tartalmát adjam át a rámbízottaknak, akár mint édesanya, mint germanista, mint kommunikációs szakember, vagy mint pedagógus nézem a dolgokat. A magyar szövegfolklór kimeríthetetlen kincstárunk ehhez az örömteli élményhez, és minden magyar gyerek be tudja fogadni.
András története
Foglalkozásvezető, természettudomány tanár, néptánc pedagógus
Göcsejben nőttem fel, „szegek” között. Nyáron nagyapám méhesében szaladgáltam, telente térdig érő hóban jártam regölni a magamfajta zalai fiúkkal. A göcseji dombvidék, annak vargánya-illata, bíborszínű kockás liliomjai, és a kis konyhát betöltő dödölle zamata meghatározta a felnőtt gondolkodásomat, ami számomra kiindulópont lett a természetközeli élethez. Húsz éve tanítok természettudományos tárgyakat és néptáncot alsó és felső tagozaton. A tantermi oktatás kereteit mindig is szerettem átlépni, mert megtapasztaltam a táborok, kirándulások alkalmával, hogy a helyszínen, a saját maguk által szerzett tapasztalatokkal mennyivel könnyebben, gyorsabban és élvezetesebben lehet átadni a gyermekeknek a tananyagot. Mesével, mozgással, zenével és humorral közel lehet kerülni a gyermekek szívéhez, ezáltal formálni a jellemüket és a viselkedésüket.
A magyar népi hagyományok és táncok, valamint a természetben található jelenségek kiváló eszközt adnak a célom eléréséhez. Apaként akkor tudom a természettudományos tapasztalataimat legjobban átadni a fiaimnak, amikor együtt túrázunk, kőzeteket és terméseket vizsgálunk, barlangok mélyén kutakodunk, vagy ősi várak falai között katonadalokat dúdolunk énekszóval, furulyaszóval. Ezt az élményt kívánom megosztani a foglalkozásaink során.
